ÚJRAHASZNOSÍTÁS, TÖRTÉNETMESÉLÉS, VIZUÁLIS ÉS ELEKTRONIKUS ESZKÖZÖKÖN
KERESZTÜL
Felfedezési gyakorlatok
MAP ME HAPPY MÓDSZER
Pozitív élményeken keresztül ismerje meg, hol él
Célok
1. A környék felfedezése pozitív érzéseken keresztül
2. A köztérről alkotott személyes érzékelés megértése érzékszerveken és képeken keresztül
3. Történetének elmondása a környezetben észlelt jó dolgokon keresztül
4. Annak meghatározása, hogy min szeretnél változtatni a környezetedben – és ezen keresztül az életedben
Szükséges eszközök
Mobiltelefon vagy fényképezőgép
Papír, ceruza
Nyomtató
A környék térképe
Online verzió esetén: számítógépek, Wifi hozzáférés, MIRO tábla, videohívás program/alkalmazás
Időkeret
60 perc bent/online
Legalább 60 perc terepbejárás, séta
60 perc bent/online
Tippek
A gyakorlatot minden korosztálynak/társadalmi csoportnak ajánljuk, akiknek szükségük van (új) környezetük felfedezésére és megértésére. Kifejezetten a bevándorló vagy menekült hátterű vagy fogyatékossággal élő emberekre szabták, hogy pozitív és megközelíthető területeket találjanak a közvetlen környezetükben.
A módszert várostervezők vagy várostervezésben részt vevő polgárok is használhatják.
A gyakorlat facilitálásához nem árt ismerned a térképek használatát, alapszintű ismeretekkel rendelkezned a környékedről és a fotó-/videókészítésről.
Online tanfolyam esetén: használhatsz online közösségi platformokat, például a MIRO-t.
A Map me happy metódust fiatal geográfusokból, várostervezőkből és építészekből álló csoport fejlesztette ki. Az alapötlet az volt, hogy olyan módszert javasoljanak, amely hasznos lehet a részvételen alapuló várostervezésben, oly módon, hogy felvegye a harcot a „boldogtalan urbanizmus” növekvő nyomása ellen: „A nagy parkok és terek a magánvállalkozások célpontjává váltak, a járdák és a sétálóutcák pedig rendszertelen építkezések blokkolták, és informális parkolóhelyekké (Zazanashvili) változtak”. Ahogy a kezdeményezők állítják: a Map Me Happy inkább arra szolgál, hogy segítsen a városban megtalálni a legjobb pozitív gyakorlatokat. Ez segíthet alternatívákat találni a negatív helyekre.” A Map me Happy egy nyílt forráskódú módszer, amelyet online és offline is használhat bármely városban, bármely közösségben.
Bár eredetileg a részvételen alapuló várostervezés támogatására készült, a RE-STOR-E-ben azt javasoljuk, hogy aknázzuk ki a módszerben rejlő erős közösségfejlesztő és identitásépítő potenciált, hogy támogassuk a bevándorló és menekült hátterű embereket a környék és a helyi közösség megismerésében. Foglalkozásainkon azt javasoljuk, hogy a Map Me Happy módszert kombináljuk képeken keresztül történő történetmeséléssel, hogy támogassuk csoportunkat abban, hogy megértsé és megosszák egymással a saját, a környékről és a társadalomról alkotott véleményüket és tapasztalataikat.
Map Me Happy Berlinben (németül)
1. Bevezetés és 1. fázis: Hogyan készítsünk mentális térképet?
Vezesd be a résztvevőknek a Map Me Happy módszert, és annak célját.
Mutasd be a módszert és néhány példát a felhasználására.
Ezen a foglalkozáson a résztvevők megismerkednek a mentális térkép fogalmával és létrehozásával, valamint hogy hogyan járulhat ez hozzá környezetük megértéséhez.
1. lehetőség – Offline verzió:
Kérd meg a résztvevőket, hogy rajzoljanak mentális térképet a környékükről vagy olyan területről, ahol sokat járnak.
Kérd meg őket, hogy keressenek rá az "igazi térképre" bármely online/offline térképalkalmazással (pl. Google Maps).
Kinyomtathatja az ábrázolt területek térképét is.
Aztán a résztvevők megfigyelik és értelmezik a mentális térképük és a valós térkép közötti különbségeket és hasonlóságokat.
Kérd meg őket, hogy gondolják át és osszák meg, miért látták másképp a területet. A terület mely részeit kedvelik a legjobban, fűződnek-e hozzájuk konkrét történetek, emlékek?
Sokféleképpen lehet értelmezni a térkép rajzolását.
Összehasonlíthatjátok a tér értelmezésének különböző módjait, különböző nézőpontjait vagy bármely más kérdést, amely a beszélgetés során felmerül.
2. lehetőség – Online tanfolyam
Kérd meg a résztvevőket, hogy vegyenek egy darab papírt és egy ceruzát, és rajzolják meg a lakásuk vagy a helyük mentális térképét.
Kérd meg őket, hogy menjenek körbe, és fedezzék fel a hely valódi térképének és mentális térképének különbségeit és hasonlóságait.
Kérd meg őket, mondják el, hogy a lakás mely részeit szeretik a legjobban, milyen konkrét történetek vagy emlékek kötődnek ezekhez a terekhez?
A következő fázis bemutatásához megkérheted őket, hogy írjanak megjegyzéseket a térképeikhez: mi a fő különbség a mentális térképük és a lakás között? Mit szeretnek, mit nem szeretnek és mit változtatnának, hogy jobb legyen a környezetük?
2. fázis: Fedezd fel a környezeted
Ezen a foglalkozáson a résztvevők felfedezik személyes megfigyeléseken keresztül egy konkrét városi területét: először egy mentális térképet rajzolnak; majd megfigyelik és egy valódi térképen rögzítik azokat a helyeket, ahol jó érzéseik vannak.
A két térkép és a jó érzéseket keltő helyeket bemutató fotók/videók összehasonlításával a résztvevők megtanulják, hogyan érthetik meg és oszthatják meg saját meglátásaikat a városról, amelyben élnek.
Offline műhely esetén ez a tér lehet a tanulási folyamat helyét körülvevő terület; online műhelymunka esetén a résztvevők azon a környéken dolgozhatnak, ahol élnek.
1. Invitáld meg a résztvevőket egy rövid sétára (15 perc) azon területen, amelyet szeretnél felfedezni velük.
2. Visszatérve a terembe, kérd meg őket, hogy rajzoljanak egy mentális térképet a területről.
3. Adj nekik egy nyomtatott valódi térképet ugyanarról a területről, és küldd el őket ismét egy (legalább) 45 perces sétára, és kérd meg őket, hogy keressenek olyan helyeket, ahol jó érzéseik vannak.
Ezek az érzések kapcsolhatók a halláshoz, a szagláshoz, a látáshoz, a tapintáshoz, a gondolkodáshoz vagy ezekhez mind egyszerre.
4. Kérd meg őket, hogy készítsenek fényképeket és rövid videókat ezekről a helyekről. Lehet csak egy apró részletről is képet készíteni, amelyet valaki érdekesnek talált és emlékezteti őt az adott térhez kapcsolódó jó érzésre.
5. Visszatérve a terembe, adj nekik nyomtatott matricákat a fent említett érzékszervek szimbólumaival: hallás, szaglás, látás, érintés, gondolkodás, vagy mindez együtt.
A résztvevők maguk is megrajzolhatják a szimbólumokat.
.png)
6. Kérd meg a résztvevőket, hogy helyezzék el ezeket a szimbólumokat a térkép megfelelő helyére, ahol a fényképeik készültek.
7. Ha van lehetőséged, nyomtass ki néhány fotót is, és kérd meg, hogy tegyék azokat a térkép adott helyeire.
8. Ismét kérd meg őket, hogy hasonlítsák össze a valós térképet mentális térképeikkel, és osszák meg tapasztalataikat a beszélgetés során:
Mit tanultak?
Mi változott a város vagy környékről alkotott felfogásukban, amelyben élnek?
Melyek azok az elemek vagy tanulási eredmények, amelyeket a munkájukban vagy a mindennapi életükben hasznosíthatnak?
Ennek a tevékenységnek az online verziójában ugyanazokat a lépéseket követheti a , de a résztvevők távolról dolgoznak a saját, különálló környékeiken, bárhol is élnek.
Az As térképeket és a fotógyűjteményeket digitálisan kell kezelni, ez alkalom lehet a résztvevők digitális tartalomkészítési készségeinek fejlesztésére is.
Közösen létrehozhat egy kollektív táblát térképeiből, fotóiból és megjegyzéseibőlMiro, vagy hasonló táblás alkalmazáson.
A Miro vagy más részvételi tábla ideális a tevékenység támogatására a teljes workshop alatt: elmagyarázni a tevékenységet térképeit, képeit összegyűjteni és összerakni, szimbólumokkal megjelölni a záró plenáris ülés összeállítása, ahol a résztvevők bemutathatják felfedezésük történetét a térképek és képek alapján, folytathatják tapasztalataikat és összehasonlíthatják tapasztalataikat, általános következtetéseket vonhatnak le stb.
Mivel tudod összekötni a Map Me Happy gyakorlatot: